3. rész: Utazás

Másnap reggel Lucy nagyon boldogan kelt fel. Bement a fürdőszobába és gyorsan felöltözött.

-  Végre nemsokára újra láthatom Danielt.

Felvette a cipőjét és a dzsekiét majd kiment az ajtón.

-  Viliam kivinnél, kérlek a reptérre?

 

-  Hát persze kisasszony. Hallom ma jön haza Daniel úrfi.

-  Igen. kiutazunk páran a nyaralónkba.

Beültünk az autóba és már mentünk is.

Mikor megérkeztük Viliam kisegített az autóból és elköszöntünk.

-  Igen. kiutazunk páran a nyaralónkba.

Beültünk az autóba és már mentünk is.

Mikor megérkeztük Viliam kisegített az autóból és elköszöntünk.

A megbeszélt helyen találkoztunk és már mentünk is Daniel elé. A szívem már a torkomban dobogott. El sem tudom hinni hog négy év után végre újra láthatom a testvéremet. Leszállt a gép és már özönlöttek is ki az emberek. Nyújtogattam a nyakamat 

hátha hamarabb észreveszem, de csak nem sikerült átlátnom a tömegen. Egyszer csak valaki a nevemet kiáltotta a másik percben már két kéz ölelt szorosan.

-  Lucy! Én vagyok az.

-  Daniel!- és még szorosabban öleltem őt.

-  Annyira hiányoztál húgocskám el sem tudom mondani, hogy mennyire.

-  Hé, srácok elég az ölelkezésből vagy lekéssük a gépet.- szólalt meg egy számomra ismeretlen ember nagy mosollyal az arcán.

-  Siessünk – mondtuk egyszerre Daniellel.

Gyorsan odaadtuk az első osztályra szóló jegyeinket és leültünk a helyeinkre. Én az ablak mellet ültem mellettem ült Daniel és mellette pedig egy ismeretlen nő. Daniel oldalának dőltem és elaludtam. Amikor fölkeltem az ablaknak voltam dőlve. Daniel épp a mellette ülő nővel beszélgetett. Lehunytam a szememet.

-  És milyen okból utazol?

-  Végeztem az egyetemmel és terveztem egy kis kiruccanást.

-  Az jó.

 

Zizegni kezdett a telefonom. Ada küldött egy üzenetet miközben ott ült a mellettünk lévő sorban. Az ált az üzenetben, hogy

„Az a csaj próbál flörtölni a bátyáddal ráadásul ilyen nyíltan és még te is a közelben vagy.”

Leesett az állam, amikor elolvastam. Daniel észrevette, hogy felkeltem és abbahagyta a mondanivalóját.

Ki engednél, kérlek?- felálltam.

Daniel értetlenül nézett és észrevette, hogy a telefonomat szorongatom.

-  Persze menj csak.

Mikor kiértem szóltam Adának, hogy jöjjön velem.

-  Minek küldted ezt az üzenetet?

-  Hát nem egyértelmű?

-  Nem.

-  Egy ismeretlen csaj rástartol, a bátyádra te pedig ezt csak úgy hagyod?

-  Persze hisz ez nem az én dolgom. Danielnek is van magánélete. Amikor Sebastiannal kezdtem randizni őse szólt bele.... nagyon nem. nem”?

-  Hát azt mondta, hogy ő nem

-   Mit jelent az, hogy”nagyon kedveli. De most nem rólam van szó. Engem nem érdekel, ha más nőkkel beszélget addig, amíg Melinda nincs a közelben, mert belőle már elegem van. Állandóan csak veszekszik velem, elhord engem mindennek.

-  Jó azt el is hiszem, csak ez akkor se normális. Egyébként Melindával kapcsolatban miért nem beszélsz erről Danielnek?

-  Hagyjuk légyszives. Most viszont visszamegyek a helyemre.

Ez akkor se normális- mormogta magának Ada mi közbe a helyeink felé tartottunk.

-  Mikor leültem észrevettem, hogy Daniel követ a szemével és a nő mondanivalójára oda se figyel. 
Elővettem a laptopomat és bekapcsoltam.

-  Mit csinálsz?- kíváncsiskodott Daniel.

-  Letöltöttem pár filmet és arra gondoltam, hogy megnézek egy-kettőt.

-  Nézhetem veled?- már oda se figyelt a nőre inkább velem töltötte az időt.

-  Igen.

-  Mit nézünk?

-  Még nem tudom. Válassz egyet.

-  Nem is tudom.... inkább válasz te.

Mondta és közbe azzal a féloldalas mosollyal nézett rám, amit annyira szeretek. 
Bedugtuk a fülhallgatókat és elindítottunk egy filmet. Egymásnak dőltünk és a hátra lévő időt így töltöttük el.