2014. augusztus 20., szerda

1.rész:

 

Lucy éppen öltözött, amikor megcsörrent a telefonja. Daniel hívta és nagyon megörült mivel , már 4 éve hogy nem látta, mert elment egyetemre.
- Daniel! -Szólalt meg örömében Lucy.
- Jaj, húgocskám, de jó hallani a hangod. Nagyon hiányoztál!
- Te is nekem Daniel. El sem tudod képzelni mennyire.- annyira megörült a bátyja hangjának, hogy könnyeket csalt a szemébe. Daniel ezt meghallotta.
- Jaj, kicsim kérlek, ne sírj.
- De... Én.... annyira. -Szipogott a telefonba Lucy.
- Ne sírj, kérlek. Jó hír miatt telefonálok, nem is érdekel?
- De, de mond csak.
- Téged akartalak először felhívni. Két nap múlva végre hazautazom.- Örvendezett Daniel.
- Jaj, te jó ég, végre. El sem tudom hinni.
- Mi lenne, hogy ha két nap múlva, amikor hazautazok, ki mennénk pár baráttal a nyaralónkhoz. Mit szólsz hozzá? Viszek pár embert haza.
- Az nagyon jó lenne. Akkor áthívom majd a többieket, és amikor érted megyek ők is jönnek, így egyből mehetünk a nyaralónkba. -Lucy izgatottságába azt se tudja, mihez kezdjen.Daniel nevetni kezdett a telefonba.
-Mi az ?- Kérdezte Lucy meglepődve.
-Jaj, húgocskám alig várom már, hogy végre újra lássalak! Nagyon hiányzol. Most viszont sajnos le kell tennem . Jó volt újra hallani a hangod. Hiányzol.
-Te is nagyon hiányzol nekem Daniel.
-Szia, kicsim.
-Szia.-Daniel letette a telefont. Lucy bement a fürdőszobába és lezuhanyozott.
-Istenem, de jó lesz újra látni.-Miután végzett lefeküdt az ágyára és elaludt.

1 megjegyzés:

  1. Szia Kriszti nagyon tetszik az oldalad így tovább várom a kövi részt!!!

    VálaszTörlés