2. rész: A veszekedés

„Egy réten sétálok. Nem tudom, hogy hogyankerültem oda, de nem is érdekelt. Mivel minden olyan csendes és békés volt. Az után megjelent Daniel és tudtam, hogy nem akarok innen elmenni”

Valami éles ricsaj ébresztett fel álmomból. Körülnéztem és észrevettem, hogy csörög a telefonom.

-        Haló? – kérdeztem kábán.

-        Szia Lucy, talán felébresztettelek?

-         Sebastian?

-        Igen. - kuncogott a telefonba – Bocsáss meg, ha felébresztettelek. Talán Job lesz, ha később vissza hívlak.

-        Á semmi baj mond csak.

-        Arra gondoltam, mivel most nem érek rá négy nap múlva elmehetnénk valahová. Mit szólsz hozzá?

-        Sajnálom, most nem tudok menni, mert Daniel holnap jön haza és kiutazunk páran a nyaralónkba néhány napra talán még hetekre is.

-        Semmi baj, majd bepótoljuk. Jó?

-        Rendben.

-        Jó szórakozást, majd még hívlak.

-        Szia.

-        Szia.

Lucy nagy nehezen kikecmergett az ágból. Megnézte magát a tükörbe és elszörnyedt.

-        Te jó ég, hogy nézek ki?

Megmosta az arcát, felöltözött és megfésülködött. Lement a konyhába hogy készítsen magénak valami reggelit. Egy tál zabpehely mellett döntött. Miután végzett felkapta a telefont és tárcsázni kezdett. Felhívott pár embert és elmondta nekik az ötletet, hogy kiutazzanak a nyaralójukba. Páran beleegyeztek, de voltak, akiknek már más programjuk volt arra a hétre. Miután letette a telefont felment a szobájába és elővett egy bőröndöt. Kipakolta az ágyára a szekrényei tartalmát és válogatni kezdett. Két óra múlva végzett és bepakolta a bőröndjébe aztán levitte a nappaliba. Csöngettek az ajzón. Lucy hirtelen megdermedt. Melinda ált az ajtó előtt.

-        Szia – köszönt Melinda

-        Szia, gyere beljebb.

Bementek a nappaliba és leültek.

-        Készülsz valahová?- kérdezte és ujjával a bőröndre mutatott.

-        Daniel holnap hazajön, tegnap telefonált nekem. Ő mondta, hogy kiutazhatnánk páran a nyaralónkba.

-        Nekem nem telefonált. De miért épp téged hívott fel először miért nem engem?

-        Nem tudom. Hívd fel.

-        Nekem nem veszi fel!

Felszaladtam a szobámba felkaptam a telefonomat és lementem vele.

-        Tessék itt az enyém. Hívd fel erről.

Odaadtam neki ő pedig már tárcsázta is Daniel számát.

-        Szia, kicsim örülök, hogy hívsz.

Szia, Daniel

-        Me… Melinda? Miért Lucy telefonjáról hívsz? Valami baj van? Ugye semmi baja nem esett.

-        Jesszus nincs semmi baja.

-        De akkor…

-        Azért az ő telefonjáról hívlak, mert nekem nem vetted fel.

-        Le voltam némítva.

-        De akkor is miért Lucy-t hívtad először, hogy jössz haza és miért nem engem?

-        Jaj, Melinda ne kezd megint kérlek. Elegem van a dürohamaidból és a folytonos féltékenykedésedből.

-        Mi van?

-        Ha csak azért hívtál, hogy veszekedj jobb, ha most leteszem. Szia.

Várj… Daniel

De ő már le is tette.

-        Hát ez csodás!

-        Mi az?

-        Semmi!- förmedt rám Melinda.

-        Most megyek, mert elegem van belőled és az ostoba bátyádból.

-        Tessék?!

Elindult kinyitotta az ajtót és becspata miután kiment.

-        Hát ez remek. Daniel összeveszik Melindával, ő pedig rajtam vezeti le a dühét.

Felvette a telefonját és felhívta a barátait a másnapi indulással kapcsolatban. Miután ezzel végzett felment a szobájába lezuhanyozott és lefeküdt aludni, de még sokáig nem jött álom a szemére.